BÓNUSZNOVELLA

Kim Karr: Kötődés
A megismerkedés – River szemszögéből

Szünetet tartunk, úgyhogy Garrett mögé sétálok és a falnak támasztom a gitáromat. Aztán felhúzom a pólómat, hogy letöröljem az izzadságot a homlokomról. Rohadt meleg van idebent, és kell egy ital. Garrett felnevet, majd hátrahajtja a fejét, hogy benyakalja a sörét, amit valami módon máris sikerült beszereznie magának.

– Piáért mész? Nekem is hozz még egyet! – mondja, üres pohárral a kezében. – És haver, vedd ezt fel! Komolyan, ember, a hajad állati gáz – jelenti ki, miközben hozzám vágja a sapkáját.

Közelebb lépek, meglököm egy kicsit, aztán felveszem a sapkát.

– Fogd be, te köcsög, pont te beszélsz!

Leugrok a színpadról, és a húgom máris előttem terem.

– River, haza kell vinned, amint végeztek! Találkozóm van valakivel otthon.

Megrázom a fejem, mert tudom, hogy egy pasiról beszél.

– Oké, persze, hazaviszlek Bell, de nem tudsz egy olyan barátot szerezni, akiben van egy kis jómodor? Tudod, aki saját maga megy a randipartneréért, és talán még el is viszi valahová? Normális időben?

A húgom az égre emeli a szemét.

– Nem minden srác olyan, mint te, bátyó. Cuki sapi – szúr még oda egyet, mielőtt újra eltűnik a tömegben.

Miközben próbálom átverekedni magam a zsúfolt helyiségen, valami barna tyúk, aki ismerősnek tűnik valahonnan, megkérdezi, nem akarok-e meginni vele egy italt kettesben. Finoman visszautasítom, arra hovatkozva, hogy össze kell szednem magam a következő szám előtt. Még mindig beszél, amikor a bár felé intek, hogy jelezzem, most otthagyom. Ahogy a tekintetem a pult felé villan, hirtelen megpillantok egy gyönyörű lányt. Aki engem bámul.

Elindulok felé, faképnél hagyva a barnát, aki még mindig mondja a mahgáét. A gyönyörű lányt bámulva csak arra tudok gondolni, hogy „akarom”. Magas, karcsú, a haja hosszú szőke, amit úgy fésült, hogy ne takarja el az arcát. De a szeme az, ami igazán megfog – az, ahogyan rám néz. A francba, egy tucat csajjal beszéltem már ezen az estén, de ő az egyetlen, aki felkeltette az érdeklődésemet.

Miközben visszabámulok rá, úgy érzem, ő nem csak egy lány a sok közül. Nem csak egy csaj, akivel szexelhetek. A francba, magamban beszélek. Fogalmam sincs, hogy mi folyik a saját fejemben.

Próbálok nem elmosolyodni, de tudom, hogy engem stíröl. A rohadt életbe, miért vettem fel ezt a hülye sapkát? Gyorsan lehúzom a fejemről, és az ujjaimmal beletúrok a hajamba. Nem bírom levenni a szememet a lányról, és legszívesebben mindenkit félrelöknék az utamból, hogy mielőbb odaérjek hozzá.

Amikor végre a bárpultnál vagyok, pont a lány előtt állok meg. Valami fura oknál fogva óriási vágyat érzek arra, hogy megérintsem, de inkább zsebre dugom a kezeimet. A lány rám mosolyog, én pedig viszonzom a gesztust. Dögös ez a csaj. Mivel a tekintetét egy pillanatra sem veszi le az enyémről, elhatározom, hogy megtöröm a jeget, és rákérdezek:

– Engem bámultál?

Lebiggyeszti a száját, és megforgatja a szemét. A francba, ez a tekintet megbabonáz.

– Nem, csak a barátnőmet kerestem, amíg az italainkra vártam. Te csak belekerültél a látómezőmbe.

Fojtottan felnevetek, majd megszólalok:

– Ez a nézés érzéki volt. – Igazából azt akarom mondani, hogy „dögös vagy”, de végül nem teszem… még nem.

Látom, hogy próbálja visszafojtani a nevetését. Ha nem sikerül neki, tudom, hogy nyert ügyem van. A telefonja megcsörren, és a mosolya elhalványul.

– Egyébként is, miért gondolod, hogy téged néztelek?

A mellette álló elsétál, én pedig elfoglalom a megüresedett helyet. A sapkámat a pultra dobom, és nekidőlök a bárnak, de közben végig rászegezem a tekintetem. A legőszintébben válaszolok, ami csak tőlem telik:

– Mert én téged bámultalak, és reméltem, hogy visszabámulsz.

Nem akarom elcseszni nála az esélyemet, ezért úgy döntök, az a srác leszek, aki Bell szerint vagyok: egy jó modorú pasi. Aztán kimondom azt, amivel kezdenem kellett volna:

– A sok duma miatt, hogy ki bámult kit, azt hiszem, megfeledkeztünk az alapokról. River vagyok – mutatkozom be, miközben kinyújtom felé a kezemet.

Ő is felém nyúl. Hé, megérinthetem. De gyorsan visszahúzza a kezét, mielőtt megfoghatnám, és véletlenül felborítja egy hapsi italát. A seggfej mérgesen káromkodva ránéz. Tudom, hogy közbe kell lépnem, mert ez a pasi zűrösnek látszik. Gyengéden félrehúzom a lányt az útból, és próbálok uralkodni magamon, miközben megszólalok:

– Bocs, haver, baleset volt, de hadd vegyek neked egy másikat! – Odaadok neki egy tízest. – Vegyél kettőt!

Remélem, hogy elveszi a pénzt, és eltűnik innen. Szerencséjére így is tesz, mert máskülönben lehet, hogy kiütöm.

Visszafordulva észreveszem, hogy a lány rám mosolyog, és felém csúsztatja az egyik sörét. Belekortyolok, és közben megszólal:

– Köszönöm, az a fickó kurvára nem volt elragadtatva tőlem. Tulajdonképpen úgy viselkedett, mint egy seggfej.

Képtelen vagyok visszafogni magam, és ivás közben felnevetek, így majdnem kiköpöm a sört. Nem menő.

Nem tudok tovább ellenállni a csábításnak, ezért végigsimítok az ujjammal a csupasz vállán, és tekintetemet az övébe fúrom.

– Igazán nagyon szívesen.

A lány megremeg, és hátrébb húzódik. Meglehetősen biztos vagyok abban, hogy érdeklem, ezért közelebb lépek hozzá, mert nem akarom megtörni a kettőnk között kialakult kapcsolatot.

– Nos, hol is tartottunk? Kezdjük elölről? – kérdezem, mélyen a szemébe nézve.

– Épp bemutatkoztunk – jelenti ki mosolyogva.

– Oké, kezdjük újra! Én River vagyok, te pedig…?

– Nem vagyok biztos abban, hogy pillanatnyilag tudnod kellene ezt az információt. Épp azon gondolkodom, hogy akár zaklató is lehetnél – csipkelődik.

Felnevetek. Szeretek játszadozni, de ennek még nincs itt az ideje. Tényleg meg akarom ismerni ezt a lányt, és biztos vagyok abban, hogy az érzés kölcsönös. Így hát ejtem az ötletet, hogy valami klisészöveget nyomjak, amit más esetben bevetettem volna, és végül azt mondom:

– Nem beszélsz komolyan, ugye, széplány?

Ha tudni szeretnéd a történet kimenetelét, folyt. köv. Kim Karr: Kötődés c. könyvében!


kim karr kötődés


Boldog születésnapot, Kim!
BÓNUSZNOVELLA